A továbbiakat pedig alább, illetve a Totalbike weboldalán olvashatod. Jó szórakozást hozzá!
Manapság kevés kétkerekűt tudnék felsorolni, aminek látványától benzinvérűeknek és motorizáció ellen beoltottaknak egyaránt akkorára tágul a pupillája, mint a szatyorba került pontynak. Az MV Agusta motorjai sosem számítottak közönségesnek, a retro-kabátba bújtatott hegyes sportgépüket sem a vásárlói igény kényszerítette ki.
1945-öt írunk, mikor Domenico Agusta megalapította a család repülőgépgyárának motorkerékpár-részlegét, hogy egyszerű és olcsó közlekedési eszközzel láthassák el a háború által megtépázott Olaszországot. Azonban ugyanaz a hátsó szándék vezérelte őket, mint a jó öreg Enzo Ferrarit: azért gyártottak utcára szánt járműveket, hogy legyen pénzük versenyezni. Így első modelljük, az MV 98 bemutatása után nemsokkal már versenyistállót alapítottak, egy évre rá (’46-ban) pedig már első futamgyőzelmüket ünnepelték. Hetvennégyig nem kevesebb mint harmincnyolc világbajnoki címet sikerült összegyűjteniük, olyan pilótákkal, mint John Surtees, Giacomo Agostini, Mike Hailwood vagy Phil Read, hogy csak a legnagyobbakat említsem.
A márka újkori története viszont nem a versenysikerek miatt ér fel egy kalandregénnyel. 1992-ben a Castiglioni család nevével fémjelzett Cagiva-csoport (Cagiva, Ducati, Moto Morini, Husqvarna) szerezte meg a márkanevet, de csak ’97-ben mutatták be az F4 750-et. A fenséges megjelenésű sornégyes sportmotort az a Massimo Tamburini tervezte, aki már életében legendává vált a 916-os Ducati megalkotásával. Azonban a Ducatival ellentétben az F4 csak szépségével tudott igazán hódítani – sem versenypályán, sem utcán nem teljesített kiemelkedően a konkurencia ellenében.
A háromhengeresek karrierje 2012-ben indult a szupersport VB-t is megjárt F3 675-össel. Azonban egy évre rá már meg is jelent a hosszabb lökettel 800 köbcentisre növelt változat. Az öblösebb kivitel 148 lóereje és 88 newtonméteres nyomatéka pedig pont ideálisnak mondható egy földi halandó számára is élvezhető sportmotorban. Ráadásul az F3-as az F4-eshez hasonlóan azon kevés kétkerekűek közé tartozik, amelyek szobadíszként is megállják a helyüket.
A nyolcszázasra épülő Superveloce még inkább a dizájnra fókuszál. Régi versenymotorokat idéző neoclassic stílusa nem mindenkinek fog tetszeni – én viszont már két éve is csorgattam a nyálamat rá Milánóban. A tradicionális piros-ezüst- arany színösszeállítás egy kínai elektromos robogót is kívánatossá tenne, de az ötvenes-hatvanas évek grand prix motorjait idéző hegyes fejidom, a szexi tank, és a minimalista farokidom együttese a kerek lámpákkal egészen egzotikus elegyet alkot….
